061m  A Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közhasznú Nonprofit Kft. és az Emberi

  Erőforrások Minisztériuma támogatásával Mesehid építésébe kezdtünk 2018. október

  elején Gönc és Budapest között.

  A mese kapocs lett a főváros és az ország egyik legelmaradottabb térsége között, sérült gyermeket nevelő szülők és segítő szakemberek között. Budapest felől hihetetlennek tűnő, meseszerű történeteket hallottunk a mélyszegénységben élők és az őket segítők hétköznapjairól, körülményeiről. Közös pillanatokat megélve gazdagodtunk olyan tapasztalásokkal, amire másképp nem lett volna lehetőségünk.

A program nem ért véget hazautazásunkkal: tavasszal ismét találkozunk és bízunk benne, hogy egyre több szálon tudunk kapcsolódni egymáshoz.

Szeretettel ajánlom az elhangzott meséket és az azok által inspirált alkotásokat.

Köszönjük a támogatást!

fszk logo text  emmi logo 1

Benedek Elek - A szerencse és az áldás

Írta: Super User on . Beküldve: Mesehíd a Mesekulccsal


szerencsepatko150831

 

 A Szerencse és az Áldás folyton vetekedtek egymással, hogy melyik tud több jót     cselekedni az embereknek. Egyszer, amint vetélkednének egy városnak a végén, arrafelé jön egy szegény ember. Ez a szegény ember abból éldegélt egyik napról a másikra, hogy nyírág seprűt kötö­getett, bevitte a városba, s ott eladta, ahogy tudta. Mondja az Áldás:

- Nézd, Szerencse, ihol jön egy szegény ember, majd megmutatom, hogy nem köt többet seprűt.

Ahogy odaért a szegény ember, az Áldás kivett a zsebéből száz forintot, s azt mondta neki:

- No, te szegény ember, adok neked száz forintot, kezdj vele valamit.

A szegény ember megköszönte nagy hálálkodással a pénzt, aztán bement a városba, nagy hirtelen eladta a seprűt, s sietett haza.

Nem volt otthon a felesége, s a pénzt, mert nem volt semmiféle zárós ládája, eldugta a korpáspadban, s kiment az erdőbe fáért, hogy legyen, aminél ebédet főzzön az asszony.

Arany László: A nyelves királykisasszony

Írta: Super User on . Beküldve: Mesehíd a Mesekulccsal

szigormagadhoz20150726
 
 
 
Hol volt, hol nem volt, volt a világon egy király, annak volt egy gyönyörű szép leánya, de az a leány olyan nyelves volt, hogy senki nemcsak meghaladni, hanem megközelíteni se tudta a szájasságban. Akárkivel akármiről beszélt, mindig csak az övé lett az utolsó szó. Búsult ezen a nagy nyelvességen a király, kivált ha látta, hogy a többi király- és hercegkisasszonyok soha egy rossz szót, egy káromkodást ki nem eresztenek a szájukon, az ő leányától meg mást se lehet hallani soha. Ezenkívül az is bántotta, ha elgondolta, hogy hogy tegyen ezzel valami becsületes embert szerencsétlenné, hisz aki elveszi, csak keserűség lesz az élete. Utoljára gondolt egyet.

- No, leányom - mondta a leányának -, kihirdettetem az országban, hogy aki téged le tud nyelvelni, annak adlak feleségül.

A leány még megörült neki, ahelyett, hogy megszontyorodott volna rajta.

- Jó lesz biz a, felséges atyám, legalább nem lesz olyan alamuszi tedd ide, tedd oda uram.

Mese a kis patakról

Írta: Super User on . Beküldve: Mesehíd a Mesekulccsal

vihar150220Egy távoli országban egy tó és egy patak élt egymás mellett. A tó egészen a hegy lábánál terült el, a patak pedig valamivel magasabban, a hegy egyik csúcsától eredt.


A tó nagyon büszke volt magára. Állandóan ezt mondogatta: "Kis patak, nézd milyen szép, nagy és tiszta vagyok!" - mondta.

"Igen," - helyeselt a patak - "te valóban szépséges vagy. Neked biztosan sok barátod van. Elvégre te olyan nagy vagy, vizedet mindenkinek odaadhatod, aki szomjazik rá. Ellenben én oly' kicsi vagyok, hogy senki sem vesz észre engem."

"Ha-ha-ha!" - nevetett fel a tó. "Miért adnék én a vizemből bárkinek is? Azért, hogy kisebb legyek?"