Férjemuram a vásáron
Egyszerre csak felriad az ember, a felesége szava zavarta fel. Pedig csak álmában duruzsolgatott az asszony, mintha szóbeszédje lenne valakivel.
— Ébredj asszony, — kiált rá az ura — mi lelt, hogy még éjszaka sincs pihenője a nyelvednek?
Édesded álmából hökkent fel a némber és tétován hallgat az ura szavára.
— Mi lelt? — kérdi még egyszer az ura — hogy még álmodban is lefetyelgetsz? Mit álmodtál, hogy álmomban engem is felriasztottál?
Kelletlen az asszony szava, kedvetlen a szó szólása.
— Furcsa álom az én álmom, — mondja végül — kár a szót rá vesztegetni.
— De csak mondd el, — szól az ura s addig nincsen neki nyugta, addig-addig zsémbelődik, erős- ködik, zsörtölődik, míg az asszony vállvonással elő nem áll az álmával:
— A helységben sétálgattam, boltból-boltba kukkantgattam s amint tél-túl járok-kelek, jobbra-
balra tekintgetek, hát egy boltnak az ajtaján, ez az írás áll a fáján :
— Férfi ember, férjnek való, benn a boltban található; olcsóbb, drágább, mindenféle, szépnövésű, hitványféle.
Elcsodálkozik az ember, hogy lám-lám, még a férfiak is vásárra kerülnek immár.
— Beléptél a boltba úgy-e? — kérdezi az ura tőle.
— Be is léptem, szét is néztem, jaj de furát láttam ott benn, — szól az asszony vidám hangon. — Szép szál férjek egysorjába, eladásra kimustrálva ; ezer szén darabja ára.
— Volt-e olyan derék mint én? — kérdi férjem- uram hetykén.
— Mind különb volt náladnál is, daliább is, szálasabb is, — szól az asszony fitymás hangon.
Egyet hümmög férjemuram.
— Hát a többi milyen is volt? — kérdi csak úgy az emberünk.
— Több jóképű egysorjába, a javából kimustrálva ; ötszáz szén darabja ára, — feleli az asszony fennen.
— Olyan tán csak én is volnék, — szól az ura sértődöttként.
— Különb az még náladnál is, csinosabb is, szálasabb is, — szól az asszony gúnyos hangon.
Mélyet hümmög férjemuram.
— Milyen vájjon az olcsóbbja? — kérdi halkan férjeura.
— Sok volt még ott egysorjába, közepese kimustrálva ; száz szén egy darabja ára, — szól az asszony nyugodt hangon.
— De már ennél különb volnék, úgy-e asszony? — szól az ura fojtott hangon.
— Különb az bíz náladnál is, helyesebb is, szálasabb is, — szól az asszony mosolygósán.
Nagyot hümmög férjemuram.
— Még olcsóbbat is láttál tán? — kérdi ura, alig szólván.
Hamisat néz az asszonyka, felelete gúnyosocska :
— Magadfajta egy rakáson, tízesével a vásáron ; egy vevőnek tíz is járja, tíz garas (szén) a tíznek ára.
Szót se szól a jámbor gazda, úgy tesz, mintha már aludna.
Japán népmese Kúnos: Nipponország naposkertje
Színező: Páros virág