kezdolap


Üdvözöllek a Mesekulcs program honlapján!


Egy utazásra hívlak, ha van kedved velem tartani.

Utazásra önmagad körül - azokban a percekben, fél órákban, órákban, amiket csak magadra szánsz, csak a magad örömére.

Színezz, alkoss, írj és olvass!
Merülj el magadban és hozz létre olyat, ami Téged épít. Vagy egyszerűen csak érezd jól magad. Csak Rólad szól ez az idő, minden megfelelés nélkül.

Megtisztelsz, ha egy időre elfogadsz útitársadnak!

Kellemes időtöltést!

Tyer-okis, a Virágok völgye

oreghalasznagyravagyofelesege170605001   Egy nemzetségben élt a férj meg a felesége.
   A férfi vadászni járt, hazahozta a zsákmányt,
   az asszony addig szemmel tartotta a szarvasokat,
   ruhát, csumtakarót [sátortakarót] varrt.
   Sok gyerekük született, de mind meghalt.

   Egyszer, amikor a férj vadászaton volt, az asszony gyereket szült.
   Egy szép fiút. Arca olyan volt, mint a telihold, szeme, mint parányi  csillag, úgy ragyogott.
 
Az anya sós vízben fürdette meg az újszülöttet, hogy a bőre erős és egészséges legyen, aztán egy nyírkéreg bölcsőbe tette. Lepényt sütött, és várta az urát a vadászatról.
Telt az idő, de embere csak nem jött meg. Napok mentek, hetek, hónapok múltak, de férje csak nem tért haza. Az asszony egyedül élt a fiával, rá hárult minden munka. Gyermekének az Ulugen nevet adta.

Égi tündér ruhácskája

szunet indul001
     Tenger mellett egy kis házban, élt egy halász egymagában.

    Nippon napján sütkérezett,halászgatott, evezgetett.

    Délidő volt, delelt a nap, Napistenke tűzött aznap.

Tenger mellett egy fenyőcske, halásznak hűs pihenőcske.

Fenyő ága hajladozik, csodás illat illatozik, terjeng lehe, bűvölete, illő rózsák lehellete. Néz a halász, álmélkodik, virág sincs és illatozik, s amint a fán bámész szeme, rajta ragad tekintete. Csilló gyöngyöt csillogtató, szivárványszínt villogtató, fénye selyem, selyme puha, tündérkezek szőtte ruha.

A szegény ember királysága

szunetimese2madar180624001  Volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl egy szegény ember.

  Ennek a szegény embernek erősen jó szíve volt, s ha nem volt vendége, kiment az utcára,

  ott fogott, s ahogy telt, úgy telt a kamarából, megtraktálta.

  Hogy, hogy nem, egyszer a király bevetődött a szegény emberhez, megtraktálta azt is,

  pedig nem is tudta,hogy kit tisztel azt asztalnál. Amíg ettek, eddegéltek, sok mindenről beszéltek, s többek közt azt találta mondani a szegény ember, hogy: hej, ha én király lehetnék!

A király semmit sem szólt erre, csak mosolygott magában, aztán megköszönte a vacsorát, elbúcsúzott, hazament, és ott egyszeriben megparancsolta a katonáknak, hogy menjenek el a szegény emberért, s mikor alszik, hozzák el a palotába, fektessék az ő ágyába.

Az ördög-szerető


tavasz150303002   Egyszer hol volt, hol nem volt, volt a világon egy ember, meg egy asszony,

   azoknak volt egy szép eladó lyányuk, úgy hívták, hogy Mariska.

   Ez a Mariska minden áldott este eljárt a fonóházba, meg is böjtölte

   minden András napját, még se tudott szeretőt szerezni.

    A többi lyánynak mindnek volt szeretője, a kivel ölelkezett, csókolózott, csak őt nem ölelgette, őt nem csókolgatta senki; ha az orsóját elejtette, nem volt aki feladja, ha tengeri fosztáskor piros csövet talált, nem volt, aki egy csókon megvegye. Eleget búslakodott ezen a szegény lyány, de hiába volt minden búsulás, nem akadt szerető. Egyszer aztán nagy bánatában azt találta kiszalasztani a száján, hogy:,,Én uram istenem, adj már nekem egy szeretőt, nem bánom, ha maga az ördög lesz is, csak legyen.’’