Bemutatkozik a Mesekulcs a Ritka Betegségek Világnapján

A 2021-es év elején még nem volt lehetőség a személyes találkozásokra, így a Ritka Betegségek Világnapjának RIROSZ által szervezett rendezvénye is az online térbe kényszerült.

Az online szakmai konferencia keretében lehetőség nyílt tagszervezeti programok bemutatására is. Örömmel számoltunk be több éve futó Mesekulcs - Mesehíd projektünk eseményeiről, eredményeiről, kiadványainkról. Az előadást több mint 50 ember hallgatta meg.

Köszönjük a lehetőséget!

Az előadás anyaga az alábbi linken tekinthető meg: https://www.youtube.com/watch?v=geZ00Knf904

Képernyőkép 2021 02 27 16 24 04m

“Maradj otthon!” – Mesehíd 2.0 2020. március

Sajnos a koronavírus járvány a mi terveinket is keresztül húzta.

Március 16-án kezdődött volna Mesehíd 2.0 pályázatunk keretében következő meseterápiás tréningünk Telkibányán, de az ajtók bezárultak.

Minden résztvevő otthon maradt, hogy védjük egymást és magunkat és gátat szabjunk a járvány terjedésének.

Nagyon sajnáljuk és bizakodunk, hogy mielőbb pótolni tudjuk az elmaradt programot.

Mesehíd – Mesekulcs tábor Budapesten

(2019. március 18-20.)

A Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közhasznú Nonprofit Kft. és az Emberi Erőforrások Minisztériuma támogatásával 2018 őszén és 2019 tavaszán egy-egy háromnapos mesetréninget tudtunk lebonyolítani, szülők és szakemberek részvételével, Telkibányán, a Gönci Pedagógiai Szakszolgálat által biztosított helyszínen és Budapesten. Nagyon köszönjük ezt a lehetőséget, felbecsülhetetlen élmény volt mindannyiunknak. A Mesehidat, mely átível az országon, Budapesttől az ország egyik legelmaradottabb térségébe, Borsod-Abaúj-Zemplén megyébe, és átível a szakadékon, mely sajnos gyakran elválasztja a sérült gyermeket ellátó szülőt és szakembert. Kincsekre találtunk egymásban. Olyan kincsekre, melyeknek létezését nem is sejtettük, de feltételezni se mertük. Megismerhettük a ’másik oldalt’, azért, hogy rájöhessünk: egy oldalon állunk és mennyire hasonlóak vagyunk.

A feldolgozott mesék teljes terjedelmükben olvashatóak www.mesekulcs.hu oldalunkon a " Mesehíd a Mesekulccsal" menüpontban.





          



 

Mese Karácsonyra sok szeretettel

48418240 kicsi

 

Élt egyszer két testvér, egymás mellett, egy dombon. Mindkettőjüknek saját földje volt, de a szérűn közösen osztoztak. Aratáskor összegyűjtötték a termést, és egyenlően fölosztották egymás között, majd új magokat ültettek a földbe. A báty egyedül élt, nem volt családja, öccsét viszont jó feleség és rengeteg gyerek vette körül. Egyik évben tízszer annyi gabona termett, mint máskor. Éjjel, amikor a fivérek már túl voltak az aratáson, s most is egyenlően megosztoztak mindenen, ki-ki hazatért az otthonába. Az idősebb testvér ébren feküdt ágyában, és így töprengett "Milyen szerencsés évünk volt! Tízszer annyi gabona termett, mint eddig bármikor! De mit csináljak én ennyi búzával? Nekem elegendő annyi, amennyi magamnak kell, ám szegény öcsémnek sok szájat kell etetnie. Neki nagyobb szüksége van pénzre, mint nekem."

Azzal fölkelt az ágyból, lement a magtárba, fölkapott a hátára annyi zsákot, amennyit csak elbírt, és elindult testvére háza felé. Ezalatt a másik testvér is csak feküdt az ágyában, és nem tudott elaludni: "Milyen szerencsés évünk volt! – örvendezett. – Tízszer annyi gabona termett, mint eddig bármikor! De mit csináljak én ennyivel? Nekem feleségem van és gyermekeim, akik gondoskodnak rólam és a földről, ha bármi történik velem. Ám ha szegény bátyámat valami baj éri, jól jön majd neki egy kis tartalék. Nagyobb szüksége van pénzre, mint nekem."

Csöndesen fölkelt az ágyból, nehogy megzavarja feleségét és gyermekeit, lábujjhegyen leosont a magtárba, felnyalábolt annyi zsákot, amennyit elbírt és elindult fivére háza felé. Telihold volt, a fénye beragyogta az utat és az egymás felé tartó testvéreket. Amikor félúton összetalálkoztak, megtorpantak, s egy ideig csak nézték egymást szótlanul. Aztán megértették, mi történt. Ledobták hátukról a zsákokat és sírva borultak egymás nyakába.

Akkor az Isten lenézett odaföntről, elmosolyodott, s így szólt: Ez az a hely, ahol megépítem az első templomot.

(talmud legendamese)